Sörös István
Herend – Veszprém – Csopak – Tihany – Sümeg útvonalon kirándult a séi Nyugdíjas Klub.
A buszos félórás késéssel érkezett. A sofőr szótlan volt egész úton, nem olyan volt a stílusa, mint amit már megszoktunk. Ezt a nyugdíjasok is észrevették. Megkértek, hogy ezentúl információdúsabb sofőrt szervezzünk. „Nem beszélget velünk, még csak le sem segít a buszról!”
A Somló felkeltette az érdeklődést. Bora híres, néhol gyógyszerként adták. Herenden nem mindenki szállt le a buszról. A 80 forintos múzeumi belépőjegy sokakat visszatartott.
Veszprémben először a KGST-piacot kerestük fel. Az állatkertben nagyokat kacagtak a klubtagok. Főleg a majmok arattak sikert és a madarak. „Rossz lehet bezárva élni!” Sokan hamar elfáradtak és előbb kijöttek a zooból.
Füreden ebédeltünk a bazársoron. Gulyást, májgombóclevest rendeltünk a hűvös, pici étteremben.
Tihanyban megnéztük az apátságot, idegenvezetőt kaptunk. Pezenhófer Brigi segített az úton a nevezetességek bemutatásában. Ketten kucorogtunk az idegenvezetői ülésen. Brigi olvasta fel a várakról, városokról szóló jegyzeteimet.
Fekete István, Pityuka megénekeltette az utazóközönséget. „Kedves nagymamák és papák! Igaz, hogy fiatal vagyok, de sok nótát ismerek, énekeljenek velem, ha pedig nem tudom, segítsenek.” Később Józsi bácsinak (Poór József) szólt, hogy segítsen neki. Pityu az út vége felé már „nyújtott”, mint a magnó, aminek kimerült az elemkészlete.
A Herpenyő csárda kedves ismerős. A mulatni vágyók és a hazaindulni akarók tábora fele-fele arányban megoszlott. 22 órára értünk haza.
1994. június 25.
Sörös István
