Sörös István
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, szeptember 15-én szentelték fel a séi templomot, mely a környék egyik legmagasabb és legtágasabb isteni hajlékának számít.
Az építés és a templomszentelés történetét a Szombathelyi Újság 1901. szeptember 22-i száma írja le:
Seé, róm. kath. hitközség 354 lelket számláló csendes kis falu vallásos népe az 1900-ik évben elhatározta, hogy a község déli oldalán a temető közepén régi düledező állapotban lévő temploma helyett egy szerény hajlékot építtet Istenének, a hol örömében leróhassa háláját Teremtőjének, bánatában pedig vigasztalást találjon szívének.
A nemes és szent elhatározást tett követte, a mennyiben az 1901. év május hó 13-án, miután a hívek buzgó lelkipásztora, ft. Rácz Ferencz plébános és Horváth Péter kántortanító urak egyházi ténykedéssel az alapkő letételére s így az egész építkezésre a buzgó hívek nagy sokasága jelenlétében Istennek szent áldásáért esedeztek, az építkezést Varga József rohonczi építőmester megkezdte. Mégis, ha talán századok múlva az Úrnak ezen szerény hajléka összedűlne, hogy az akkori nemzedék ezen templom építkezésének történetéről hűen tájékozva lehessen, elhatároztatott, hogy a templom falába egy bádog dobozba elzárva egy iratot helyeznek, a mely irat, azaz doboz elhelyezésére Seé fiókhitközségnek egyik jóakaróját, Ernuszt Kelemen v.b.t.t. urat kérték fel. Ő nagyméltósága a meghívást készséggel elfogadván, a dobozba zárt iratot május 14-én egy szép beszéd kíséretében a nép sokasága jelenlétében saját kezűleg helyezte el. Így elkezdvén, az minden nagyobb baj nélkül f. hó 13-ára teljesen befejeztetett.
A hívek által oly epedve várt felszentelés pedig f. hó 15-én történt meg. Már kora hajnalban mozsárágyú-durrogás figyelmeztette a nagy napra a község lakosságát. Reggeli 7-8 óra tájban pedig a közeli és messzebb levő falvakból százával sereglett össze a jámbor nép sokasága. Majd úgy 9 óra tájban Olad felől feltűnt az oladi proczesszió, melynek bevonulása igazán gyönyörű volt.
Nemsokára mozsárágyú-durrogás jelezte Ernuszt Kelemen és Horváth István ker. esperes, szombathelyi prépost-plébános megérkezését. Majd hamarosan megérkeztek Nagy Sándor dozmati, Balázsy Lajos nárai plébánosok, továbbá dr. Ernuszt József és neje, Gothard Sándor és neje.
Pont 10 órakor kezdetét vette a templom felszentelése, a melyet Horváth István ker. esperes teljesített Nagy Sándor, Balázsy Lajos és Rácz Ferencz plébánosok segédkezésével. Ennek végeztével a seéi legények és leányok által beszerzett zászlók megszentelése következett, melyeknél a zászlóapai tisztséget Ernuszt József, a zászlóanyait pedig Ernuszt Józsefné volt kegyes elvállalni, megajándékozván mindkét zászlót egy-egy gyönyörű selyemszalaggal. (A hajadonok szalagján ez a fölírás áll: Üdvözlégy Mária! – a másikon: Ernuszt Józsefné. Az ifjak zászlószalagja e fölírást viseli: Szent Alajos, légy vezérünk! – a másik felén meg Ernuszt József neve olvasható.) Ezek megáldása után következett a szt. beszéd, melyet Horváth István ker. esperes úr tartott, gyönyörűen fejtegette ezen nagy nap jelentőségét, s azután áldását könyörögte mindazokra, kik a templomépítéshez akár kisebb, akár nagyobb adománnyal járultak.
A szentbeszéd után a Veri Sancte-val kezdődő és Te Deum-mal végződő szentmise következett. A szentmise végeztével a jelen volt plébánosokat Ernuszt Kelemen úr ő nagyméltósága ebédre hívta meg oladi kastélyába, idősb Németh József pedig, ki a templom építéséhez saját fundusából elegendő hellyel és egyéb anyagokkal is oly bőkezűen hozzájárult, Ernuszt József urat és nejét, Horváth Péter tanítót, Varga József építőmestert, ki a templomot oly igazán csinosan és mindenki teljes megelégedésére készítette el és ennek nejét stb., stb. hívta meg ebédre, a hol is szebbnél szebb felköszöntőkben nem volt hiány.
Elmondhatjuk, hogy a gyönyörűen sikerült szent ünnepély a több ezerre menő hívő nép szívében egy örökké felejthetetlen emléket hagyott.
