Ötven éve szentelték pappá

Papi hivatásának ötvenedik évfordulóját ünnepelte nemrégiben Róka Márton. Az aranymiséjét dozmati hívei körében mondta, akiknek lelkét csaknem ugyanennyi ideje, negyvenöt esztendeje ápolja a plébános.

A jubiláns 75 évvel ezelőtt Szombathelyen született, mélyen vallásos vasutascsaládban. Iskoláit a szülővárosában végezte: a püspöki elemi után a premontrei gimnáziumban érettségizett, majd a papi szemináriumba nyert felvételt. Itt élte át a második világháborút, a székesegyház bombázását. Azt mondja, kis híja volt, hogy nem a papneveldére hullott a pusztító robbanószer.

Soha nem volt kérdéses számára, hogy Isten szolgája legyen. Már tizenéves korában az iskola Mária-kongregációjának vezetője volt, s ösztönösen a klasszikus latin nyelvet választotta. Az osztálytársai is természetesnek vették papi irányultságát. Persze az útmutatáshoz kellettek a jó tanárok. Meleg szeretettel emlékezik Winkler püspökre, aki a kispapok lelki nevelője volt, aztán Géfin rektorra, igazgatóra, s nem utolsósorban szentelő püspökére, Kovács Sándorra. Papi pályájának első öt esztendejében Szentgyörgyvölgyön, Kercaszomoron, Nemeskoltán és Vasasszonyfán szolgált. Ezután helyezték a dozmati plébániára.

– Ez a kis község intenzív lelkipásztori munkát tesz lehetővé, ennek köszönhetően az országos átlaggal – 15 százalék – szemben a hívők mintegy fele látogatja buzgón a templomi szertartásokat – mondja elégedetten a plébános. – Nemcsak az idősek, de a fiatalok is. Azt is fontosnak tartom, hogy én keressem fel a híveket. Minden beköltözőt meglátogatok, fölajánlom az egyház szolgálatait.

Az idős plébános fáradhatatlannak bizonyul a templom felújításának ügyében. Az Árpádkori műemlék épület renoválásába 12 éve kezdtek, de mivel a kutatók időközben egy középkori faragott kapurészt is felfedeztek, lassan halad a helyreállítás. A lelkipásztor sürgetné a műemlékeseket, hogy mihamarabb épen pompázzon a környező községek egykori anyaegyháza. Nem győzi hangoztatni, mekkora segítséget kap az önkormányzattól ez ügyben.

Egy dolgot fájlal: nem lesz helybéli követője a papi pályán, és szerinte még az is kétséges, lesz-e egyáltalán valaki, aki majd felváltja őt itt. Életét a rendkívüli események elkerülték, egyszerűen, önzetlenül, hűséggel végezte a szolgálatot.

– Aranymisém jelmondatául is azt a gondolatot választottam, amivel annak idején nekiindultam: „Életemben, halálomban, édes Jézus, tied vagyok.” Krisztus a középpont, hozzá igyekeztem vezetni a híveimet. A magot elvetettem, bízom benne, hogy termőre fordul. A Szentírás szerint: más, aki vet, más, aki arat, de a növekedést Isten adja.

Simon E.

Vas Népe, 1998. július 25.