Toronyiránt.eu
A fák közé feszített függőágyról nemcsak a tengerparti nyaralás, de akár a Száz év magány egyik hőse José Arcadio is eszünkbe juthat, aki már anyja méhében is függőágyban ringatózott. Ursula ugyanis egy hosszú hajóút felét függőágyban tette meg, amelyet rúdra akasztva két ember cipelt a vállán, mivel az asszony dagadt lába eltorzult, és a visszerek úgy pattantak fel rajta, mint a buborékok. Írja a csodálatos Garcia Marquez. A macondoi családi ház berendezését aprólékosan megismerteti velünk a kolumbiai író, szinte érezzük a gyanta és a nedves mész szagát, érzéki leírásokat olvashatunk gyíklevesről, póktojásról, illatozó majomhúsról, és Pilar Terneraról, akinek mindenki máséval összetéveszthetetlenül füstszagú a hónalja. Nincs még egy regény, amely ilyen sokféle kontextusba képes elhelyezni ezt a néhány méternyi színes szőttest. Pilar három fivére egytől egyik különlegesen elhelyezett függőágyakban hajtja álomra fejét, ezért is olyan nehéz José Arcadionak azok kötelei között botorkálva eljutni az asszony fekhelyéig. Mikor aztán végérvényesen és visszavonhatatlanul beleszeret Rebecába, szintén egy függőágy himbálásában lesznek egymáséi. Aztán három nap múlva a hajnali misén megesküdnek, és a temetővel szemben bérelnek egy kis házat, ahová egyetlen bútordarabbal érkeznek. Sose találják ki mi volt az! Egy függőágy. És még így is elkerülhetetlen volt, hogy a menyasszonyt a nászéjszakán megmarja egy skorpió. Mert az ágyat azért is kötözték a padló fölé, hogy a sokféle rovar és bogár ne árthasson az ott élőknek. Igaz sokan pihentek gyékényen is, de a szabadban himbáló kelme nagyobb biztonságot nyújtott a csípések ellen….
Képek: krone.at (Bild: Monkey Business – stock.adobe.co), gartentipps.com © Peera / stock.adobe.com
