Narda

1884. március 14-én a Szombathelyi Királyi Törvényszék tulajdon elleni kihágás ügyében ítéletet hozott hét szabadlábon védekező nardai lakos ellen, akik bár tudták Vlasits Józsefről, hogy Nardán ingatlan vagyona nincsen, sem pedig nagyobb pénzösszeg felett nem rendelkezik, tőle mégis bizonylat nélkül nagyobb kölcsön összegeket fogadtak el. Az eljárás előzményei az 1883 elején, a horvátországi Sziszek város közelében történt postarablásig nyúltak vissza. A bűncselekmény akkor még ismeretlen tettesei ellen országos körözést adtak ki. A szombathelyi járás szolgabírájának időközben tudomására jutott, hogy az egyik rabló Vlasits József lehetett, aki szülőfalujában Nardán bujkál. Elfogására március 4-én csendőrjárőrt küldött a községbe. A pandúrok hol máshol, az ivóban kezdtek érdeklődni, és a kocsmáros nem titkolta, hogy Vlasits nem sokkal korábban távozott onnan. A korabeli újság tudósítása szerint a nardai csendes estét nem sokkal később lövések zaja verte fel. A kocsma közelében bujkáló gonosztevő üldözőivel tűzharcba keveredett, de a golyók célt tévesztettek. Németh István csendőrségi jelentéséből tudható, hogy a dulakodás közben odaérkezett nardaiak „lőjétek agyon” kiáltásokkal buzdították a pandúrokat. A rejtélyes szurkolás okára a tanúvallomások derítettek fényt. Ezek szerint a kóborlásából szülőfalujába hazatért Vlasits a Narda belieket „tiltott pénzforgalmi tevékenységgel” kenyerezte le. Magyarán szólva, közülük sokaknak adóslevél nélkül 100-tól 1000 Ft-ig terjedő kölcsönöket folyósított. Az érintettek – a szabálytalanság tudatában azt gondolták, hogyha a hitelezőt agyonlövik, akkor a kölcsönt majd nem kell visszafizetni – írta a szerkesztő. Vlasits azonban életben maradt. A hírlapi tudósítás szerint a következő napokban a szolgabírónál „bűnbánati búcsújárás” kezdődött. Volt, aki készpénzben egymaga 680 Ft-ot hozott be, egy másik személy borítékot tett az asztalra, mondván, hogy azt „Vlasitstól kapta, de nem tudja mi van benne”. Felbontás után ebből egy új állapotú 1000 Ft-os került elő. Nardáról alig egy hét leforgása alatt 2700 Ft érkezett a szolgabírói hivatalba. Az elfogott Vlasits a rablást tagadva egy igazi tündérmesét adott elő. E szerint Horvátországban egy ismeretlen vándorral kóborolva a szerencse mosolygott rájuk, amikor az országúton egy gazdátlanul álló kocsira felmászva azon postazsákokat találtak. A leveleket, a címzettekre gondolva nem bántották, csak a pénzt vitték el. Vlasits nyilván maga sem bízott a történet hihetőségében, mert már a kihallgatását követő napon cellájából az ablakon kimászva próbált szökni, de ezúttal sem volt szerencséje, mert már a börtönudvaron elfogták és megbilincselve, szigorított őrizettel szállították a postarablást tárgyaló Eszéki Törvényszékre.