Toronyiránt.eu
Két fontos gonoszjáró időszakot ismerünk a magyar és az európai néphitben: az egyik május elseje, a másik karácsony környékén zajlik.
A kétarcú Lucának egy fényhozó és egy gonosz oldalát is számon tartották, és utóbbi lehetett az archaikusabb. Nem véletlen, hogy ezen a napon kezdték építeni a Lucaszékét, amire felállva az éjféli misén megláthatjuk a boszorkányokat: kíváncsi vagyok, mi lenne a reakció, ha a mai időkben ezt valaki kipróbálná.
A Luca név a lux szóból származik, jelentése fény, fényesség, világosság. Egykor ezen a napon-éjszakán győzedelmeskedett a fény a sötétség felett, nem véletlen, hogy a keresztény egyház ekkorra tette Szent Luca napját. A naptárreform előtt december 13. volt az év legrövidebb napja. Szent Luca legendájából nem következtetnénk a boszorkányos alakra, bár elég rémisztő, aki szeretné részleteiben ismerni, elolvashatja a Magyar Katolikus Lexikonban:
Lúcia az ókeresztény időkben élt, fiatal szűzlányként. Amikor az anyja nagyon megbetegedett, elmentek segítséget kérni Szent Ágota sírjához. Lúcia ott elaludt, és álmot látott, aminek hatására úgy döntött, hogy Jézus menyasszonya lesz. Édesanyja meggyógyult, de nem fogadta el lánya elhatározását. Pogány vőlegényhez akarta adni, de Lúcia kitartott. Hazatérve szétosztotta hozományát a szegények között. Vőlegénye följelentette, arra ítélték, hogy zárják bordélyházba. Ám két ökörrel sem tudták elvontatni a helyéről, és mivel sem tűz, sem forró olaj nem ártott neki, végül tőrt döftek a torkába. Így vértanúvá vált, de előtte még megjövendölte a keresztényüldözések végét.
Azt is írják róla, hogy pogány kérőjét csodaszép szeme bűvölte meg, ezért kivájta azt és elküldte neki egy tálban, de Szűz Máriától még szebbeket kapott. Krisztus jegyeseként tartják számon, így a szemfájósok mellett védőszentje az eladó lányoknak, a jegyeseknek, a szerzetesi hűségnek, de a lexikon szerint az írnokok, jegyzők, kocsisok, szabók, szíjgyártók, takácsok, üvegesek, varrónők, fertőző betegségben, torokfájásban, vérfolyásban, vérhasban szenvedők is védőszentjüknek tekintik. A szegedi tájon a szemfájósok könyörögtek hozzá.
Azt, hogy hogyan, miért lett e jámbor keresztény leányból az ijesztő Luca, talán az év egykor legrövidebb napjánál kell keresni. Ahogy a Szegeden is használatos, kalendáriumi eredetű mondás tartotta: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” Ekkor volt a leghosszabb az éjszaka, ami nyilván különösen alkalmas arra, hogy a sötét erők tevékenykedjenek: ahogy egy 1728–29-es szegedi boszorkányper vádlottja mondta, „Szt. Luca asszony napján, karácsony és Szent György napján legtöbb bűbájosságot szoktak végben vinni.”
A dologtiltó nap nem állt meg a varrásnál: kenyeret sütni, mosni, fonni sem szabadott. Tápén mesélték, hogy egy asszony kenyere kővé vált, aki Luca napján sütött, a gyeviek szerint az ilyen embernek „elmegy a haja”. Csanyteleken úgy hitték, aki süt, mos, takarít Luca neve napján, annak Luca egy nagy ollóval észrevétlenül levágja a haját. Szegeden olyan hiedelem is élt Kálmány Lajos gyűjtése szerint, hogy akit Luca mosás közben talál, azt elveri, és a teknőt a fejéhez vágja, de olyan történetekkel is riogatták egymást, hogy a mosóteknőben vérré vált a víz.
A lucaszékét kerülte a templom népe
A lucaszék se maradjon ki: mutatjuk, mit kellett róla tudni ezen a vidéken. A Luca napja és karácsony közt készülő székről már Dugonics András is feljegyezte a mondást: lassan készül, mint a Luca széke. Régen a legények faragták, Tápén, mint szinte mindent, fonták gyékényből is. A bűvös széken minden nap dolgoztak egy kicsit, karácsony estéjére kellett elkészülnie. Az éjféli misén ráülve, ráállva meglátták a boszorkányokat, más hiedelem szerint a jövendőbelijüket: lehet, hogy néha a kettő egybeesett.
Szöveg: szeged.hu cultura.hu
Kiemelt kép: cultura.hu
