Toronyiránt.eu
Az emberek egy jelentős része időszaki munkára messze földre vándorolt a magyar falvakból, és így más tájakat ismert meg, új munkaeszközöket, munkamódokat, szokásokat hozott magával, melyekből sok meghonosodhatott, általánossá válhatott. A termések, ismeretek, szokások kicserélődésének különös alkalmait biztosították hosszú évszázadokon keresztül a búcsúk, piacok, vásárok, ahová néhány község, esetleg nagyobb terület, sokszor egész országrészek népe gyűlt össze. Ezek a találkozások, beszélgetési, ismeretségkötési lehetőségek az anyagi és szellemi javak kicserélődésének fontos alkalmai, hatásuk a jelenkorig lemérhető.
A búcsú ótörök származású magyar szó, már az átadó nyelvben „felmentés, bűnbocsánat” jelentést is magába foglalt, mely a középkortól kezdve a magyarban „búcsújárás, vallási ünnep” jelentéssel egészült ki. Ilyen formában alakította ki azt a katolikus egyház, bűnbocsánatot hirdetve a résztvevőknek, de sok esetben kereszténység előtti vonásokat is felfedezhetünk benne.
A pogány magyarok a 11-12. században az erdők mélyén, sziklák és források mellett hódoltak ősi szokásaiknak. A források tisztelete tovább is megmaradt, és az egyház – mint mindenütt Európában – igyekezett a csodatevő erejükbe vetett hitet növelni.
Egy-egy falu búcsúja a templom szentjének névnapjához kötődött ezek az összejövetelek még több világi elemet foglaltak magukba. A családok és a falu egész közössége találkozik ezeken az összejöveteleken.
Minden vallás más évfordulóhoz kapcsolta a búcsút.
A búcsúkon legtöbb helyen kirakódóvásár, körhinta és egyéb mutatványos is szórakoztatta a nagyérdeműt.
mek.oszk.hu
