Sörös István
A szombathelyi városi kapitányságról indulunk, amikor megüti a fülemet, hogy a párttitkár elvtárs valami olyasmit mond a gépkocsivezetőnek: „Toronyiránt”. Kanyargunk jobbra, balra, majd rátérünk az egyik városból kivezető útra.
— Csak azt nem értem, honnan tudja, merre kell mennünk? — szólok közbe.
— Csodálkozóan néznek rám. Igyekszem megmagyarázni: — Mert a „toronyiránt” elég tág fogalom. Különösen este. Jót nevetnek:
— Nem toronyiránt megyünk, hanem Toronyba. A toronyi körzeti megbízotthoz. Toronyban megállunk egy takaros, virágos udvarú háznál. A házon tábla: „Körzeti megbízott” — Süle II. József r. törzsőrmester rezidenciája. A lakás barátságos. A törzsőrmestert éppen egyedül találjuk:
— A feleségem valahol újságot keres. Ma ugyanis nem kaptunk Népszabadságot. Látszik, hogy újságszerető családhoz jöttünk. Süle elvtárs harminc év körüli fiatalember. Éppen azért meglepő, amit hallunk: — Én már tízegynéhány éves korom óta olvasója vagyok a „Magyar Rendőr”-nek.
— Hogy lehet az? — A nevelőapám is rendőr volt, neki meg járt a lap.
— Milyen cikkek érdeklik jobban?
— Mi itt a határszélen nagyon szeretjük, ha a határőrséggel való együttműködésről is olvashatunk. A múltkor éjszaka Bucsuban voltam, és úgy alakultak a körülmények, hogy a határőrség parancsnokával megbeszéltük: az éjszakai szolgálatot egy határőrrel együtt látjuk el a közös területen.
— Csak amikor búcsú van, vagy máskor is? Megint elnevetik magukat: — Nem búcsú volt, hanem Bucsu községben jártam.
A második félreértésnél megtudom, hogy a helységneveket — különösen Torony esetében — még a levelezés is megsínyli Magyarországon. Ugyanis van Tarany, Torony, de Turony is.
— Nagyon érdekelnek a közrendvédelmi cikkek — folytatja Süle elvtárs —, a támadások elhárítása, vagy hogy hogyan kell gumibottal kiütni a kést a támadó kezéből. Tanultuk ugyan az iskolán, de a szemléltetés felfrissíti… Jól szolgálják egyébként a továbbképzést a „Konzultáció” cikkei is. Elmosolyodik, majd így folytatja: — Volt már olyan is, hogy a feleségem figyelmeztetett: „Látod, olvasd csak el ezt a cikket, és te is így tegyél!” Persze, a családdal való foglalkozásról szólt a cikk…
Igaza van, de ugyanakkor erős a szolgálat, és első az, ahol a kenyerét is keresi az ember. Tíz éve rendőr. Jó munkájáért egy ízben soron kívüli előléptetést, pénzjutalmakat, 1959-ben Közbiztonsági Érdemérmet és tavaly 10 napos szovjetunióbeli utazást kapott Kijev, Leningrád. Moszkva útvonallal.
— Nagyon örültem az útnak — mondja —, mert különben is célom volt, hogy eljussak már oda. Saját költségen is elmentem volna. De most is az a tervem, hogy az asszonnyal is elmegyek… Közben a család is megérkezik.
— Mit szeret olvasni a „Magyar Rendőr”-ben? — kérdezzük a feleségétől. — Hát, leginkább a „krimit”, meg a bűncselekmények nyomozását olvasom el először is … Süle Veronika csak a második általánosba jár… Ő a humoroldalnál kezdi, s azután szokta átböngészni az újságot… Úgy látszik, „családi lap” náluk is a rendőrújság.
Sarkady Mária
Magyar Rendőr, 1966.11.10. 12.p.
